Mi a fontos a bloggolásomban?

Talán semmi.

Még azt sem mondhatom; mindenáron közlési vágy. Esetleg; magammutogatás. Nem vagyok olyan szép, meg okosnak látszó, hogy ezt tegyem. Nem állok senki oldalán; politikailag, gasztrolológilag, embertan szempontjából sem. Csak látom, mit mások nem látnak. És beszélek róla, ahogy nem teszi senki sem. És lehet, ezért nem érdekes az, amit írok.

Mi lehet fontosabb a testi éhség csillapításánál? A szellem csak segíti a beteljesülését. Abban a reményben, hogy aztán ő jön. Ő, mint a lélek maga. Ami ráér ugyan, de nem megkerűlhető.

És ugye kit érdekel ma ez?