Gyermekmondóka helyett

Eszembe jut írásom kezdetén az a gyerekes sor… mit érdemel az a bűnös, aki… De már folytatásához elfelejtettem a szövegét. Az értelmét is. Lemaradt rólam. Le, mint annyi más, amit fontosnak éreztem egykoron. Újak rontottak reám. Újak, amiket szeretnék elfelejteni. Elfelejteni, mert haszontalanok számomra. Létem követelik. Furcsa szembesüléseim megrázóak. Megrázóak, mert ésszel nem tudom felfogni, miért. Miért engem súlyt.

Mint a kórházi nem gyógyítás. Miért arról szól, hogy lenyúlni a köz pénzét, de mivel kell hozzá a beteg, az van. De csak addig szükséges! Vagy az ön kormányzat, amiből önkormányzat lett, és vezetői arra szövetkeztek, nékik hogyan legyen jobb, a lakosság helyett. És mi van az Országgal. Hogyan csináltak belőle országh-ot. Miért csak a választásokkor van szükség az igent behúzó ujjak kezeire.

Van egy álmom. Az ember felkel tetszhalálából, megrázza magát, s az élősködők lehullnak róla. Aztán két kezének segítségével átalakítja testének szüksége szerint környezetét azzal a vággyal, hogy megbánva almára való éhségét, Teremtője arcába tudjon nézni sokaságában bízva.

Ez az írás csak útirányjelző térkép. A te létkörnyezetben. Hogy mit kezdvel véle, az már a te dolgod!

2009-02-08