Tele van a tököm már ezzel a gyurcsánozással

Csak két kép a miértre.

Csak kettő. Hogy ne legyen szófosás.

Szófosás a semmiért.

Első kép.

Lelkét épp elhagyó testet belepi a légy. A körülötte lévőkből rokonszenvet váltó fiú kezével hessegeti a töménytelen élősködőt. A haldokló test szája szól „ne bántsd őket, mert száz éhes jön egy helyébe fiam!”

Második kép.

Már esteledett, amikor az éhség birkózott a bor alkoholfokával bennünk, még egy pohár bort kívánva, s én, meg az apósom ültünk a megrakott szekér bakján, álmodozva a kancsónyi szőlőverejték után. Unva a ló gyorsaságát, és hogy reánk rogyott az estve, ostorral bátorítottam lábai sűrűségét sugallva a hátán, nyomdafestéket szomorító mondatok sorával. Mígnem, apósom fékezett a következő mondattal „Ne bántsd fiam az az állatott, tudja az a dolgát, meg egyébként is ő megy elől, meg tudod, holnap is őt kell befogni a szekér elé!”

Szófosás a semmiért.

Csak két kép, hogy ne legyen az.

Csak két kép a miértre.

Hogy tele van a tököm a gyurcsányozéással!

2009-03-22