A rend őre, meg az ő öröme

Szóval ép Nagyálló irányából tartok Birin keresztül Balkány felé, mint jobb oldalon ülő kényelemből látó kissé fáradt ember, s a nagy hóolvadás következménye mind a köves úton hempereg, mert árok , ahol összegyűlhetnének, az nincs. Ezért szinte lépésben hajt a sofőröm, hogy ne csapja be a gyalogosokat, meg a bicajosokat, mert ők szintén a kövesúton közlekednek. Járda? Még nem jutott eszükbe a helyi vezetőknek, mint a kerékpárút sem. 

Szóval megyünk, úgy harminc alatt, amikor jobb oldalon mosolyog ránk egy harmincas tábla, jelezve, hogy útjavítás. Az út itt száraz, gyalogos, kerékpáros sehol, hisz lassan kifelé megyünk a településről, s a szem után a láb nyomni akarja a gázt, de szemből jeleznek, hogy mérnek. Mérnek. Oké az ötven. De ott a kintfelejtett tábla, hogy útjavítás harminc! Januárban, és pont egy igen fagyos majdnem egy hónap után. És tényleg mérnek. A rend őrei, civil fehér autóból. E tábla mögül az egyenes szakaszon. Eszembe jut, mit mondott a megyei kapitány a médiában; nem fogják kihasználni azokat az előnyöket, amit a kintfelejtett tábla jelent. Akkor ez a két egyén a fehér autóban nem az. Aztán melléjük érve, tényleg azok voltak. Végezték a dolgukat. Vajon hány ember fogja befizetni a kint felejtett harmincas tábla miatt a büntit. A büntit, ami sebesség túllépéssel arányos. Mert ugye, az ember nem néz utána, mert ha a rendőr azt mondja, az úgy van.

És akkor eszembe jut, szólni kéne ezen fehér autóban ülőnek, hogy emberek! ne rontsuk már még jobban azt az imázst, ami még megmaradt! Legyen már becsülete annak a ruhának, ami megkülönbözteti a másiktól viselőjét! Ennyire átlátszón ne szedjék már be a pénzt azért, hogy támogassák véle a bűnözést!

Mert elvárom a rend őrétől, hogy hasznos része legyen a társadalomnak. Értem legyen, ne ellenem!

2009-01-20