Végre eljutottam nyolc hónap jogvitában jogosítványom bevonása kapcsán, hogy a bevonó szerv (helyi okmányiroda) elé tárhassam, nékem van igazam, és végre visszakapom az én édes kicsi jogosítványomat. Vezethetek. Nem kell orvoshoz menet megkérni valakit, vigyen már el. Az én magyar országom nem gondoskodik rólam szállítás ügyben sem. Aztán a csoda megállt. Megállt, mert az önkormányzat okmányirodája az általam átadott alkalmasságomat igazoló okiratot nem fogadta el. A miértre sem szóban, sem írásban nem volt hajlandó válaszolni. Se aznap, se másnap.

Hogy megértsd miről van szó.

- A körzeti orvosomat csaláson (jogtalan előnyszerzés+anyagi) kapták, amiért úgy érezte, rajtam áll bosszút.

- Hónapok kemény munkájába tellett, mire valaki fel merte vállalni, hogy leírja a hamis vádak ellenkezőjét. Ehhez viszont számtalan orvosnak kellett megállapítani, valóban alkalmas a testem és a szellemem a gépjármű vezetésére úrvezetői szinten.

- Történt mindez az én jogok közti ismereteim nagyfokú hiányának visszaélésével. Valamint azzal a hihetetlen orvosi összefogás akarattal, amely él ma ezen a vidéken; ha egy orvos az ő hibájáért büntetni akar, akkor a többi takargatja azt.

Szomorú mindez. Mert a hivatal eljátssza a felé irányuló bizalmat. És nem az állampolgárt képviseli, segíti mindenapjaiban, hanem mást. És ehhez formálja a jog szavait.

Hogy miért írom le mindezt? Nem a megoldásként, az biztos. Mert van alkalmassági vizsgám, de a hivatal megmutatja, hogy nem érdekli. S ha vezetek, a rendőrt sem. Megbüntet, vagy börtönbe zárat.

2009