Megfogta egy megyei újság fényképes színes híre szememet. Az emberek harcolnak az olcsó élelmiszereket árusító boltokért. Joguk van hozzá. Mert az olcsó bolt - itt a reklám helye – az olcsó élelmiszerek megtalálási helye. Na Vaze! Nem hittem volna! Hú! De feka! Hogy én erre nem gondoltam! Minek ide közgazdaságtan, árképzés, ellenőrzés, meg minden egyéb, ami az én kényelmemet szolgálja! Minek gyártani. Gyártatni meg főleg. Fogom magam, olcsó bót be, aztán pénz marad náluk, én meg boldogan rohanok haza!
E mán fika Vázé! Nesze néked Világ, meg a te Válságodnak! Ennyire buta vagy? Ez mán nékem az örökmozgó! Nem hogy nem teszel bele, de még vissza is ad! Hú Vázé! Menjünk már oda! Ne fürgyé! Siessünk! Hú! Vázé! Bennem az inger! Adjunk már néki!
Tudod mi a szomorú ebben?!? Hogy milyen sokan bele esnek az ilyen hírekbe. Hogy milyen sokan bedőlnek annak a túrókrémnek, amiben minden van, csak túró, meg krém nincs. Milyen sokan tömik magukba az a virslit, aminek kilója 199. És már nem akarja tudni, hogy egy kiló hús már több mint ezer forint. A hangulat meg hozzá; egyél Vázé! Olcsó! Szólj már anyádnak, húgodnak, szomszédnak!
Az állam pírja mögött meg kínálja az öngyilkos szereket, amit e hangulat után szedned kell, hogy elviseld a mát. Tudod te! A hatóanyagot nézze, kérem! Ugyan az, mint a drágábbikban! Hogy meg fogok tőle halni holnap? Ja kérem! Onnan még nem jött vissza senki!
Tessék mondani?!? Nem lehetne jót olcsón?!
2009-01-15
